Tematikus kereső: Faipari és asztalosipari gépek

Az asztalos szalagfűrészgép a legrégebbi hagyományos fafeldolgozó gépek egyike. Klasszikus felépítése kéttárcsás kivitelű. A gépen szalagvezető tárcsákon vezetett fűrészszalag végzi a forgácsoló főmozgást, míg az előtolás – az esetek zömében – kézi erővel történik. A tárcsák fordulatszáma ~1200 1/min, forgácsolási sebesség 15-40 m/s, az előtolási sebesség 1-8 m/min lehet, vágási magassága 250-500 mm, meghajtómotor teljesítménye 1-15 kW. A szalagvezető tárcsák átmérője 300-900 mm. Alkalmas mindenfajta természetes faanyag, lap lemez, egyenes vonal menti, vagy íves, hossz- és keresztvágására, formák kivágására, valamint szerkezeti kötések kialakítására. Egyenes vágásokhoz általában szélesebb szalagot használnak, míg íves munkákhoz, keskeny, kanyarító szalagot helyeznek fel. A hajtást az alsó, rögzített csapágyazású fűrésztárcsa kapja. Fűrészlapok szélessége: 5-10 mm kanyarító, átlagban 15-30 mm, 30 mm felett nagyobb keresztmetszetű gerendák hasítására. A fűrészlap vastagságának és a tárcsaátmérőnek megfelelő arányban kell lennie. Bevált gyakorlat, hogy a tárcsaátmérő 1 ezrelékénél 1/10-ed mm-el kisebb.

Fő részei: gépváz, motor, csapágyazott, gumi vagy parafa burkolatú alsó és felső fűrészlap meghajtó tárcsák, gépasztal (dönthető is lehet), vezető vonalzó, fűrészszalag feszítő szerkezet, fűrészlap vezető szerkezetek, védőburkolatok.

Munkavédelmi előírások: a munkateret kivéve védőberendezéssel kell ellátni minden részt, elektromosan reteszelt tárcsa burkolatok, magassági irányban állítható szalagvédő (a mindenkori anyagvastagságnak megfelelően állítható), szalagmegfogó, vészleállító, elszívócsonk ill. megfelelő porelszívás, vezetővonalzó szakszerű rögzítése.

A szalagfűrész veszélyes munkaeszköznek minősül, melyekre fokozott munkavédelmi előírások vonatkoznak, a fontosabbak ezek közül: érintésvédelmi felülvizsgálat, időszakos biztonsági felülvizsgálat, CE-norma, gyártói megfelelőségi nyilatkozat, üzembehelyezés (Mvt. 21.§. 1.), kockázatértékelés, a gépen dolgozó orvosi alkalmassági vizsgálata, egyéni védőeszköz juttatás.

A legegyszerűbb faipari szerszámgép, amelyen a szerszám – a körfűrészlap – a forgácsoló főmozgást, a munkadarab pedig, kézi erővel az előtoló mozgást végzi. Az asztalos körfűrészgépek a rajtuk elvégezendő műveletek sokasága miatt, univerzális jellegűek. A gépekkel a következő műveletek végezhetők el: keresztvágás, hosszvágás, ferde keresztvágás, (akár több anyagot egymásra helyezve), hornyok, csapok fűrészelése, aljazások készítése, valamit az egyes műveletek kombinációi.

Az asztalos körfűrészek főbb használati jellemzői: fűrészlap átmérő 205-400 mm, fűrészlap fordulatszáma 2500-4500 1/min, fűrészlap dönthetőség 45°, meghajtómotor teljesítménye 2-4 kW, tolóasztal hossza 1200-2000 mm. A gépasztalból kinyúlik a hasítóék és a körfűrészlapot felül védősisak takarja. 

A hasítóék feladata kettős: Egyrészről meggátolja a fűrészelési rés szűkülését (a fűrészelt faanyag a fűrészelési rés irányában rugalmas alakváltozást szenved közvetlen a fűrészelés után, a faanyagban lévő kiegyenlítetlen nedvességtartalom és feszültségek következtében a hasítóék meggátolja , hogy a fűrészelési rés két oldala súrlódjék a fűrészlap fogaihoz). Másrészt a felfelé haladó fogak a gép asztallapján lévő faanyagot – szűkülő rés esetén – felemelkedik a gépasztalról, és nagy sebességgel visszavágódik az adagolóoldal felé, ezzel súlyos balesetet idézve elő. Ezt gátolja meg a hasítóék és részben a védősisak is. A gépasztal síkjában mérve a hasítóék szélessége 60-80 mm. A hasítóék vastagsága a résbőséget 0,3-0,5 mm-rel haladhatja meg. Az ék fűrész felőli kontúrja követi a körfűrészlap élkör átmérőjét és attól 3-8 mm távolságban van. Az ék kiállása a körfűrészlap felett a 30 mm-nél vékonyabb faanyag fűrészelésekor 20 mm, 30 mm-nél vastagabb faanyag fűrészelésekor 30 mm.

Fő részei: Gépváz, amely legtöbb esetben hegesztett acéllemez váz. Gépasztal, öntöttvas, acéllemez, vagy alumínium kivitelben, esetleg kiegészítő oldalsó és hátsó asztaltoldásokkal. Fűrészlap tartó csapágyazott tengely, amely ékszíj meghajtással csatlakozik a motorhoz. Oldalsó vezető vonalzó. Gépvázra szerelt, kézi előtolású csapozókocsi, vagy különböző hosszúságú alumínium tolóasztal. Munkadarab tartó keret alsó teleszkópos karral, szögben állítható vezetővonalzóval. Védőburkolat.

Munkavédelmi előírások: A fűrészlap burkolatát úgy kell kialakítani, hogy elszíváshoz csatlakoztatható legyen. Kötelező a hasítóék alkalmazása. A védősisaknak a vágandó anyagvastagsághoz igazodva önbeállónak kell lennie. A be/ki kapcsolókkal illetve vészleállítóval kell felszerelni, melyeknek minimális elhelyezési magassága 600 mm.

Az asztalos körfűrész veszélyes munkaeszköznek minősül, melyekre fokozott munkavédelmi előírások vonatkoznak, a fontosabbak ezek közül: érintésvédelmi felülvizsgálat, időszakos biztonsági felülvizsgálat, CE-norma, gyártói megfelelőségi nyilatkozat, üzembehelyezés (Mvt. 21.§. 1.), kockázetértékelés, a gépen dolgozó orvosi alkalmassági vizsgálata, egyéni védőeszköz juttatás. 

A gyalugép, mint hagyományos faipari alapgép a faanyagok fűrészelt felületeinek síkba munkálására szolgál. A faipari gyalugépek közül az egyetlen kézi előtolású gép. A gépen végzett alapművelet a \"bázisfelület képzése\" vagyis az alapanyagon két egymásra merőleges felület kialakítása. Az egyengető gyalugép legfontosabb egysége a késtengely, valamint az előtte és mögötte elhelyezkedő két nagyméretű, függőleges irányban állítható gépasztal. A felfutó asztal a fix helyzetű késtengelyhez viszonyítva a beállított fogásmélység értékével lejjebb, a lefutó asztal pedig a gyalukés szerszám élkörével egy síkban helyezkedik el. Így a munkadarab előre haladásával, a meggyalult rész felfekszik a lefutó asztalra és ebben a síkban vezeti tovább. Az egyengető gyalugép méreteit általában a gyalulási szélességgel adják meg, amely természetesen összefügg az egyéb méretekkel és a teljesítménnyel is. További fontos jellemzők, amelyek gép kiválasztásakor szóba jöhetnek, a késtengely átmérő, az asztalhossz, a maximális forgácsleválasztás, valamint a gyalukések száma. A késtengely hossza (gyalulási hossz) 200-650 mm-ig szokásos, ennek megfelelően a meghajtómotor teljesítménye 2,5-7,5 kW, a késtengely átmérője 90-120 mm, asztalok mérete 1000-2500 mm, gyalukések száma 2-6 db. Szintén minden gépre jellemző a fokozatmentesen dönthető vezetővonalzó és számos esetben a hosszlyukfúró csatlakoztatási lehetőség. 

Fő részei: gépváz, gépvázba beépített csapágyazott késtartó tengely, adagolóoldali asztallap, elszedő oldali asztallap, asztalemelő szerkezet, vezetővonalzó, meghajtómotor, védőberendezés, elszívócsonk.

Munkavédelmi előírások: Az egyengető gyalugép késtengelyét olyan védőburkolattal kell ellátni, mely biztosítja a késtengely érintés elleni védelmét. Ennek hiánya számos csonkulásos munkabalesetet okozott már. Az egyengető gyalugép szerszámának vezetővonalzó mögötti részét rögzített, de a végzett művelethez állítható védőburkolattal kell ellátni. Vészleállító gomb szükséges. Az asztalokat a késtengely felőli éleknél ajaklemezekkel kell ellátni, amelyek kés élkörtől való távolsága 3 mm lehet.

Az egyengető gyalugép veszélyes munkaeszköznek minősül, melyekre fokozott munkavédelmi előírások vonatkoznak, a fontosabbak ezek közül: érintésvédelmi felülvizsgálat, időszakos biztonsági felülvizsgálat, CE-norma, gyártói megfelelőségi nyilatkozat, üzembehelyezés (Mvt. 21.§. 1.), kockázetértékelés, a gépen dolgozó orvosi alkalmassági vizsgálata, egyéni védőeszköz juttatás.

A vastagsági gyalugép, mint hagyományos famegmunkáló gép, tömörfa alkatrészek keresztmetszeti méreteinek kialakítására, konkrétan az egyengetett lapsíkokkal szembeni oldalak méretre gyalulására szolgál. Konstrukciós jellemzője a vízszintesen elhelyezkedő fix késtengely és alatta a munkadarabot tartó, függőlegesen állítható gépasztal. Méretüket általában a késtengely hosszméretével (megmunkálási szélesség) jellemzik. Általában 300 -650 mm gyalulási szélességgel készülnek, 100-120 mm-es késtengely átmérővel, vastagolási magasságuk az egészen vékony anyagoktól (4 mm) a vastag gerendákig (120-280 mm) terjed, előtolási sebességük 4-8 1/min, a meghajtómotor teljesítménye 4-10 kW, kések száma 2-6 db, leválasztható anyagvastagság akár 1 cm is lehet egy fogásban. 
Az asztalemelés a hagyományos típusoknál kézikerekes áttétel segítségével manuálisan történik. Újabban elterjedtek az elektromos asztalemeléssel felszerelt típusok, amelyek egy fordítógomb segítségével emelik, süllyesztik az asztalt. Ehhez kapcsolódhat digitális kijelző, amelyen a beállított vastagság látható. A legkorszerűbb típusokon egy billentyűzet segítségével előre beírható a kívánt vastagság, amiután a gép automatikusan beáll, sőt a beállítási értékek elmenthetők a memóriában, ahonnan a későbbiekben előhívhatók.

Főbb részei: késtengely a gépvázban kiképzett csapágyházakban csapágyazva, támasztó asztalhengerek, rovátkolt behúzó henger, sima palástú leszorító-kitoló henger, adagolóoldali leszorító gerenda, elszedő oldali leszorító gerenda, gépváz, elszívóburkolat és csonk, meghajtómotor, gépasztal, védő berendezések.  

Munkavédelmi előírások: A vastagsági gyalugép egyik legfontosabb védőberendezése az adagoló oldalon levő visszavágásgátló szerkezet. A gyalugépen a megmunkálást többnyire két munkavállaló végzi. Üzemelési hiba esetén fontos, hogy az etető és a leszedő oldalon is azonnal meg lehessen szüntetni a gépműködést, ezért reteszelt vészleállító gomb felszerelése szükséges mindkét oldalon. A késtengely behúzóhengerek védelmére az adagolóoldalon olyan ütközőlécet kell felszerelni, amely meggátolja a megengedettnél nagyobb vastagságú anyag betolását. A visszavágást gátló berendezést, a behúzó és kitolóhengereket, a késtartó tengelyt, valamint a nyomógerendákat közös burkolattal kell ellátni, amely a gép elszívófeje is egyben.

A vastagsági gyalu veszélyes munkaeszköznek minősül, melyekre fokozott munkavédelmi előírások vonatkoznak, a fontosabbak ezek közül: érintésvédelmi felülvizsgálat, időszakos biztonsági felülvizsgálat, CE-norma, gyártói megfelelőségi nyilatkozat, üzembehelyezés (Mvt. 21.§. 1.), kockázetértékelés, a gépen dolgozó orvosi alkalmassági vizsgálata, egyéni védőeszköz juttatás.

A kombinált egyengető/vastagsági gyalugépek az egyengetőasztal felnyitásával alakíthatók vastagolóvá. Így lényegében egyetlen géppel elvégezhető az alapanyag pontos keresztmetszeti méretmegmunkálása. Részeiben és működésében megegyezik az egyműveletes gépekkel, helykihasználás valamint általában ár szempontjából is gazdaságosabb annál..
A kombinált gyalugépeknél a műszaki tulajdonságok áttekintésekor az egyműveletesekhez képest még egy fontos tulajdonságot is vizsgálni kell, ez az átállítási lehetőség egyengetőről vastagoló módra, illetve fordítva. A vastagolásnál egy utólag felszerelhető (vagy alulról átfordítható) felső védőburkolatot kell használni, amely az elszívóburkolat is egyben. A korszerű gépeken ez általában már szinte másodpercekben mérhető, a két asztal együttes vagy külön-külön történő mozgatásával. A késtengely hossza (gyalulási hossz) 300-650 mm, a meghajtómotor teljesítménye 3-10 kW, késtengely átmérője 100-120 mm, gyalukések szám 2-6. Újabban a vastagoló egységnél elterjedtek az elektromos asztalemeléssel felszerelt típusok, amelyek egy fordítógomb segítségével emelik, süllyesztik az asztalt. Ehhez kapcsolódhat digitális kijelző, amelyen a beállított vastagság látható. A legkorszerűbb típusokon egy billentyűzet segítségével előre beírható a kívánt vastagsás, amiután a gép automatikusan beáll, sőt a beállítási értékek lementhetők a memóriában, ahonnan a későbbiekben előhívhatók. 

Fő részei: gépváz, késtartó tengely, adagó/elszedő asztalok, egyengetőasztal emelő szerkezet, vezetővonalzó, vastagolóoldali előtoló és leszorító szerkezet, vastagolóasztal továbbítógörgőkkel, vastagolóasztal emelőszerkezet, meghajtómotor, védőberendezés, elszívőburkolatok és elszívócsonk.

Munkavédelmi előírások: Az egyengető egység késtengelyét olyan védőburkolattal kell ellátni, mely biztosítja a késtengely érintés elleni védelmét. Az egyengető egység szerszámának vezetővonalzó mögötti részét rögzített, de a végzett művelethez állítható védőburkolattal kell ellátni. Az asztalokat a késtengely felőli éleknél ajaklemezekkel kell ellátni, amelyek kés élkörtől való távolsága 3 mm lehet. A vastagoló egység egyik legfontosabb védőberendezése az adagoló oldalon levő visszavágásgátló szerkezet. Üzemelési hiba esetén fontos, hogy az etető és a leszedő oldalon is azonnal meg lehessen szüntetni a gépműködést, ezért reteszelt vészleállító gomb felszerelése szükséges mindkét oldalon. A késtengely behúzóhengerek védelmére az adagolóoldalon olyan ütközőlécet kell felszerelni, amely meggátolja a megengedettnél nagyobb vastagságú anyag betolását. A visszavágást gátló berendezést, a behúzó és kitolóhengereket, a késtartó tengelyt, valamint a nyomógerendákat utólag felszerelhető közös burkolattal kell ellátni, amely a gép elszívófeje is egyben.

A kombinált gyalu veszélyes munkaeszköznek minősül, melyekre fokozott munkavédelmi előírások vonatkoznak, a fontosabbak ezek közül: érintésvédelmi felülvizsgálat, időszakos biztonsági felülvizsgálat, CE-norma, gyártói megfelelőségi nyilatkozat, üzembehelyezés (Mvt. 21.§. 1.), kockázetértékelés, a gépen dolgozó orvosi alkalmassági vizsgálata, egyéni védőeszköz juttatás.

Az asztalos marógép a hagyományos alapgépek közé tartozik, amely azonban még ma is jelentős szerepet tölt be az egyedi jellegű és kisüzemi gyártásban. Alkalmas tömörfa alkatrészek felületeinek és lapok éleinek méret, forma kialakító és szerkezeti megmunkálására, csapok, nyitott csaprések készítésére, sablon segítségével forma marások elvégzésére. Az asztalos maró gépek legfőbb jellemzője a vízszintes gépasztalból kinyúló függőleges, vagy döntött helyzetben dolgozó marótengely, amelyen a marószerszám található. Régebbi kiviteleknél a maróorsó emelése és döntése kézikerék segítségével manuálisan történ. A védőburkolattal egybeépített vezetővonalzóé szintúgy. Napjaink legkorszerűbb asztalos marógépei szinte teljesen automatizáltak. Nem ritka az érintőképernyős, TFT-kijelzős beállítás sem, melynek segítségével a marótengely fordulatszáma, magassága, dőlésszöge „gombnyomásra” állítható. Sőt a programtároló memóriába elmenthetők akár felszerszámozott tengelyek beállítási paraméterei, így villámgyorsan átállhatunk egyik munkáról a másikra. Nem ritka a maróütköző elektromos mozgatása sem, amely legtöbbször digitális kijelzővel párosul. A maróasztal méretei 900-1200 x 700 -900 mm. A tengelyátmérő legtöbbször 30 mm, tengelyhossz 160-180 mm, a marótengely fordulatszám tartománya 3000-12000 1/min, a meghajtómotor teljesítménye 3-11 kW. Az asztalos marógépen, a szerszám használata előtt mindig meg kell győződni arról, hogy a szerszámon feltüntetett megengedett max. fordulatszámnak megfeleljen a beállított tényleges tengely fordulat.
Főbb részei: gépváz, gépasztal, szerszámorsó/marótengely, szerszámorsó szán, vezetővonalzó ill. védőburkolat, (csapozókocsi), meghajtómű.

Munkavédelmi előírások: Mivel az asztalos marógép a legbalesetveszélyesebb gépek közé tartozik, ezért alapkövetelmény a marószerszámot olyan védőberendezéssel ellátni, amelyik megakadályozza a kézzel való érintést. Az ilyen védőburkolatok vezetővonalzó mögötti részét úgy kell kialakítani, hogy egyúttal a gép elszívófeje is legyen. Ha ez az elszívó/ej felülről nyitható ajtóval rendelkezik, akkor a fékezésre vonatkozó követelmények érvényesek rá, tehát leállítás után felnyitása több időt vegyen igénybe, mint ami a tengely leállásához szükséges. A maróorsó rögzítését biztosító tüske azt a célt szolgálja, hogy a késcserénél a tengely ne forduljon el. Azonban a gépet olyan reteszelő szerkezettél kell ellátni, amelyik addig nem engedi elindítani a gépet, amíg a tüske nincs kihúzva. A marófejeket a szerszámtengelyen megbízható lelazulás elleni védelemmel kell rögzíteni. Íves munkadarabok marásánál biztosítani kell a sablont vezető gyűrű felszerelését. Ilyenkor olyan burkolatot kell alkalmazni, amelyik a megmunkálást végző részt kivéve mindent burkol, átlátszó és legalább 20 mm-rel nagyobb átmérőjű, mint a szerszámélkör-átmérő. Megmunkálás során alkalmazni kell visszavágást gátló berendezést, de a gépen biztosítani kell a gépi előtolás felszerelhetőségét is.. Az asztalnyílás max. 30 mm-el lehet nagyobb az alkalmazott maróorsó átmérőjénél (betétgyűrűk az asztalban).

Az asztalos marógép veszélyes munkaeszköznek minősül, melyekre fokozott munkavédelmi előírások vonatkoznak, a fontosabbak ezek közül: érintésvédelmi felülvizsgálat, időszakos biztonsági felülvizsgálat, CE-norma, gyártói megfelelőségi nyilatkozat, üzembehelyezés (Mvt. 21.§. 1.), kockázatértékelés, a gépen dolgozó orvosi alkalmassági vizsgálata, egyéni védőeszköz juttatás.

A láncmaró gépek többnyire természetes fában készítendő nagyobb mélységi és szélességi méretű, kevésbé igényes csaprések kialakítására alkalmasak. Alkalmazásuk első sorban az épületasztalos iparban jellemző. A láncmaró gépek több méretben és felszereltséggel készülnek. Általában egyazon gép egy, vagy egymás mögött elhelyezkedő két marólánc szerszámmal is működtethető. (Kettős csaprés) Készülnek olyan láncmaró gépek is, melyek több vízszintes és függőleges irányban dolgozó fúró egységgel is rendelkeznek, pl. az ajtók kilincshely és kulcslyuk furatainak elkészítéséhez. A láncmaró gépek előnye más csaphely maró gépekkel szemben, a magas termelékenység. Hátránya viszont a megmunkálási minőség alacsony szintje. A láncmaró gépek főbb használati műszaki jellemzői: fej függőleges elmozdulása 120-180 mm, fej oldalirányú elmozdulása (rés hossza) 100-250 mm, marólánc tengely fordulatszáma 2800 1/min, meghajtómotor teljesítménye 2-4 kW.
Fő részei: Gépváz, amely hegesztett acéllemezből készül. Gépasztal, amely a gépváz elülső részén helyezkedik el, függőleges irányban kézi kerékkel, vagy programvezérléssel állítható, függőleges síkban dönthető kisméretű konzolasztal, elülső csavarorsós, vagy pneumatikus anyagleszorítóval. Gépasztal szerepet tölti be egy a gépváz alsó részén elhelyezkedő, magasságban állítható tartó konzol is, nagyobb lapok élmarásához. Megmunkáló fej, amely egy prizmatikus vezetéken, állandó olajkenés mellett, kézikar, vagy programvezérlés segítségével függőleges irányban elmozdulva végzi a megmunkáló előtoló mozgást. A megmunkálóegység általában magában foglalja a meghajtómotort, a lánc meghajtó tengelyt a szerszám tartó és működtető egységgel és a védőburkolatot. A maróláncot lánckerék (csillagkerék) hajtja, a csillagkerék közvetlenül a a motor tengelyéra van szerelve. A csillagkerék mérete és fogszáma függ a marni kívánt rés méretétől. Fúróegységek szerelhetők fel kiegészítő fúrási műveletek elvégzéséhez. A külön beállítást és működtetést igénylő függőleges, és a fúrószerszám hossztengelyére merőleges irányú oszcilláló mozgást is végző vízszintes fúróegységeket külön motor működteti. Vezérlőegység, amely a korszerű géptípusoknál programozható, elektronikus rendszer. Védőburkolat, amely a teljes megmunkáló fejet borítja, elülső, átlátszó nyitható résszel.

Munkavédelmi előírások: A marószerszámot olyan védőberendezéssel ellátni, amelyik megakadályozza a kézzel való érintést.

Az láncmarógép veszélyes munkaeszköznek minősül, melyekre fokozott munkavédelmi előírások vonatkoznak, a fontosabbak ezek közül: érintésvédelmi felülvizsgálat, időszakos biztonsági felülvizsgálat, CE-norma, gyártói megfelelőségi nyilatkozat, üzembehelyezés (Mvt. 21.§. 1.), kockázatértékelés, a gépen dolgozó orvosi alkalmassági vizsgálata, egyéni védőeszköz juttatás.

A felsőmarógépek olyan forgó főmozgású faipari gépek, amelyeknél a marószerszám a munkadarab (gépasztal) felett végzi forgácsoló munkáját. A szorosan vett felsőmarógépek három nagy csoportba sorolhatók. Első csoport a  kézi előtolású, hagyományos felsőmarógépek. Ezeken a gépeken a munkadarabot rendszerint sablonra rögzítve, kézi erővel mozgatják a gépasztalon. A marószerszám pedállal mozgatható függőleges irányban, a marás mélységét (a szerszám függőleges elmozdulását) revolver ütközők határolják. Második csoport a hagyományos szerkezetű, de gépesített előtolású felsőmarógépek. Ezek a gépek másolósablon vagy mesterdarab lemásolása útján munkálják meg a munkadarabokat. Lehetnek hajtott sablonmozgató görgősek, hidraulikus működtetésű (süllyesztő és emelő) szerszámmozgató szerkezetűek, amelyek a mesterdarab letapogatása alapján emelik és süllyesztik a szerszámorsót, mechanikus kényszerletapogatóval felszereltek. Ma már kevésbé használatosak. A harmadik csoportba tartoznak a hidraulikus körvonalmásolók, induktív másolók, optikai másoló-érzékelővel felszereltek, illetve az egyre elterjedtebb CNC vezérlésűek.
A hagyományos felsőmaró gépek, melyek az elmúlt évszázad első felében a legkorszerűbb géptípusnak számítottak, ma a számítógép vezérlésű marógépek mellett, csak mellékszerepet kapnak. Alkalmazásuk egyedi feladatok elvégzésére és kisüzemi szinten egyszerűbb forma marások végzésére javasolt. Előnyük a CNC marógépekkel szemben, csak az alacsony bekerülési költség. Hátrányai viszont a forma marásokhoz szükséges sablonkészítési igény, a szerszám térbeli mozgásának korlátozott volta, a közvetlen kézi munkavégzés és szerszámcsere.
A felsőmaró gépek fő műszaki jellemzői: megmunkáló tengely fordulatszáma 6000-18000 1/min, gépváz és maró orsó távolsága 600-1000 mm, marószerszám és gépasztal max. távolsága 80-200 mm, meghajtómotor teljesítmény 3-4 kW.

Fő részei: Gépváz, amely oszlopszerű, belül üreges öntöttvas, vagy hegesztett acéllemez váz. Gépasztal öntöttvas kivitelben, középrészén egy cserélhető és függőlegesen több pozícióba állítható sablon vezető tüskével, fix, vagy oldalirányban dönthető kivitelben. Marófej, amely a gépváz felső részén kiképzett fecskefark alakú vezetéken függőleges irányban, mechanikus, vagy pneumatikus rendszer segítségével mozgatható, esetleg oldal irányban dönthető. A marófejet a meghajtómotor és a közvetlen tengelyről meghajtott szerszám befogó képezi. Frekvenciaváltó, a magas fordulatszám biztosításához. Védőburkolat a megmunkáló egység körül.

Munkavédelmi előírások: Mivel az asztalos marógép a legbalesetveszélyesebb gépek közé tartozik, ezért alapkövetelmény, hogy a marószerszámot és befogótokmányt olyan védőberendezéssel ellátni, amelyik megakadályozza a kézzel való érintést és emellett az forgácselszívást is megoldja.

A felsőmarógép veszélyes munkaeszköznek minősül, melyekre fokozott munkavédelmi előírások vonatkoznak, a fontosabbak ezek közül: érintésvédelmi felülvizsgálat, időszakos biztonsági felülvizsgálat, CE-norma, gyártói megfelelőségi nyilatkozat, üzembehelyezés (Mvt. 21.§. 1.), kockázetértékelés, a gépen dolgozó orvosi alkalmassági vizsgálata, egyéni védőeszköz juttatás.

A faipari oszlopos fúrógépek szerkezeti felépítés szempontjából azonosak a fémiparban alkalmazottakkal. A fúrótokmány és orsójának a fordulatszáma általában 270-2200 1/min tartományban fokozat nélkül szabályozható. Egyes gépek növelt frekvenciával táplált motorral hajtják a főorsót, ebben az esetben a főorsó fordulatszáma 6000, ill. 12 000 1/min.
A főorsó alsó vége három belső Morse-kúpként van kiképezve. A hajtómotor teljesítménye általában 1,0-2,2 kW-os. A fúrótokmány kézikerékkel, illetve pedál-
lal süllyeszthető. A süllyesztés mértéke a géptípustól függően 150-250 mm. Az oszlopos fúrógépeket a korszerű gépesített termelési folyamatokban nem használják, elsősorban egyedi furatok, javítómunkák végzésére alkalmasak.

Fő részei: gépalap, hengeres oszlop, gépasztal, gépfej, asztalemelő kerék, fordulatszám szabályzó egység, fúrótokmány, orsómozgató szerkezet (kézikar vagy lábpedál), meghajtómotor.
Munkavédelmi előírások: A fúrótokmányt védőburkolattal kell ellátni.

A hosszlyukfúró a szerkezeti kötések csaprései kialakításának és egyéb fúrási műveletek elvégzésének hagyományos gépe. Ma, egyedi és kisüzemi termelésnél, jellemzően természetes fából készített alkatrészekben kialakítandó vésett csapok, vagy nagyobb átmérőjű hengeres csapok csapréseinek elkészítésére szolgál. A hosszlyukfúró géppel kialakított csaprések jellemzője és előnye, hogy azok fenék része szögletes, s így megfelel az egyenes csapvég formának. A gép beszerzési és működtetési költsége alacsony. A hosszlyukfúró gépek konstrukciós kialakítása többféle formában lehetséges: 1. A fúrófej az X és Z tengelyek irányában rögzített, s az Y tengely irányában végzi a megmunkáló előtoló mozgást, a gépasztal pedig az X és Z tengelyek irányában mozog. 2. Kialakítás-mód ugyanaz, mint az előző, csak a fúrófej dönthető. 3. A fúrófej végzi mind az X, mind az Y, mind pedig a Z tengely irányú mozgásokat, a gépasztal fix. hosszlyukfúrók főbb műszaki jellemzői: asztalméret 250-350 x 500-600 mm, fúró szerszám előtoló mozgása 120-160 mm, max. fúrási szélesség 250-300 mm, max. Z irányú elmozdulás 120-150 mm, tengely fordulatszáma 2800-4500 1/min, befogható szár átmérő 6-22 mm, meghajtómotor teljesítménye 2-3 kW.
A gyakorlatban legtöbbször az egyengető gyalugépet egészítik ki hosszlyukfúró egységgel. A mozgatható asztalt az egyengető gyalugép vázához rögzítik, míg a fúróorsót a gyalugép tengelyvégére szerelik fel. Ilyenkor azonban fontos betartani az egyengető gyalugépre vonatkozó munkavédelmi előírásokat.

Fő részei: Gépváz, amelynek hagyományos formája fekvő hasáb, az újabb típusoknál pedig álló oszlop. Fúrófej, amely a meghajtómotorból, közvetlen tengelyről történő meghajtással működő, patronos, vagy állítható szerszámbefogóból és mozgató szerkezetből áll. Gépasztal, amely egy fecskefark alakú csúszó vezetéken, kézi kerék segítségével a Z tengely irányban állítható, dönthető,  felszerelve kétirányú  mozgató  szerkezettel, anyagrögzítővel és pozícionáló ütközőkkel.

Munkavédelmi előírás: A fúrótokmányt védőburkolattal kell ellátni.

A faipari eszterga gépek természetes fából készülő, külön­böző méretű és formájú, kör keresztmetszetű (forgástest) ter­mék- alkatrészek előállítására szolgálnak. Az eszterga gépek esetében a forgácsoló főmozgást (hossz­tengelye körüli forgást) a munkadarab, míg az előtoló mel­lékmozgásokat a vágószerszám végzi, amely lehet hosszirá­nyú (egyenes rúd), keresztirányú (profilkéses), vagy mindkét irányban megvalósuló (profil másoló) mozgás. Az előtolás le­het kézi, motorikus, vagy hidraulikus. Az eszterga gépek különböző méretekben (csúcstávolság) készülnek, felépítésü­ket tekintve pedig három fő csoportba sorolhatók: kézi esz­tergapadok, egytengelyes másoló és többtengelyes automata profil eszterga gépek. Az eszterga gépek jellemzője a két csúcs közé befogott és hossztengelye körül forgatott munka­darab, amelyhez keresztirányban közelít és annak hosszten­gelye mentén végig halad a vágószerszám. A kézi eszterga­padok hagyományos kézi esztergályozásra szolgálnak, egye­di gyártásnál, bármilyen formájú forgástestek előállítására. A másoló eszterga gépek alkalmazása kis-közepes szériák ese­tén javasolható hosszú, felületén tagolt forgástestekhez (lá­bak, oszlopok), míg az automata profil esztergák rövid, erősen tagolt felületű forgástestek nagy tömegű előállításánál indokoltak. A tüske tengelyirányú befogó mozgatása tör­ténhet kézzel, vagy hidraulikus rendszer segítségével. Késtartó egység moz­gatható a munkadarab hosszában. Kézi esztergálás esetén ezen támaszkodik meg az esztergakés. Egyes típusokon gépi esztergáláskor kések rögzítése történhet mechaniku­san, vagy hidraulikusan valósul meg. Az eszterga gépek főbb műszaki jellemzői: csúcstávolság 300-2000 mm, megmunkálható legnagyobb átmérő 100-300 mm, meghajtó tengely fordulatszám tartománya (több fokozatban) 900-5600 1/min, meghajtómotor teljesítménye 3-15 kW.

Fő részei: Gépváz, amely nagy merevséggel rendelkező üreges áll­ványszerkezet. Meghajtó szerkezet, jellemzően a gépváz bal oldali részében elhelyezve, ami áttételi rendszeren keresztül, több sebességgel forgatja a meghajtott befogó tüskét. Befogó tüske, a munkadarab hosszának megfelelően, a gépváz csúszó vezetékein állítható mozgó vázrészben elhelyezve.

Munkavédelmi előírások: A gépeket eltolható védőburkolattal, illetve vészleállítóval kell ellátni. A késtámasz állításához az esztergát le kell állítani.

A keskenyszalagos csiszológépek a lapfelületek csiszolásának hagyományos gépei. A kontaktcsiszolók térhódítása előtt, – de kisüzemekben a mai napig – a tömörfa, illetve furnérozott alkatrészek csiszolására keskeny szalagú csiszológépet, hétköznapi nevén szalagcsiszolót használtak.  Előnyük, hogy a konzolos kialakításnak köszönhetően a megmunkálható hossz gyakorlatilag végtelen, vastagsági korlátai is igen tágak. Kezelésük rendkívül egyszerű, mindössze a csiszolópapucsot kell a szalagra nyomni, amihez persze nem árt a kézügyesség és a gyakorlat.  Kezdő felhasználóknál óhatatlan a sarkok „lekapása”, a furnérok átcsiszolása. Gyakorlott szakemberek azonban kiváló felületeket produkálnak ezekkel a gépekkel. Felhasználási területük igen sokrétű, az ajtólapok, táblák csiszolásától a kisebb tömörfa alkatrészekig, furnérozott lapokig,de enyhén íves síkalkatrészek csiszolása sem ritkaság. Felépítését tekintve a szalagcsiszoló rendkívül egyszerű kis karbantartási igényű gép, lényeg az elv, hogy a szalag a két tárcsán fut, melynek enyhén domború felülete szavatolja a lefutásmentességet. Manapság a gépgyártók a szalagcsiszolókat is korszerű megoldásokkal és opciókkal építik. Nagy hangsúly fordítódik az asztal kialakítására,ezen belül az asztalmegvezetésre,illetve a magassági állításra,amely több gyártónál elektromosan történik. A meghajtó tárcsák átmérője általában 190-320 mm, a hasznos csiszolási hossz 1500-3000 mm, asztallap hossza 720-1000 mm, csiszolószalag sebessége 11-36 m/min, az alkalmazott szalag szélessége általában 150 mm, a tárcsát meghajtó motor teljesítménye 2-4 kW.

Főbb részei: bal és jobb oldali gépállvány, összekötő gerenda, meghajtómotor, szalagvezetó tárcsák, feszítő és állító szerkezet, asztal és asztalemelő szerkezet, ütközővonalzó, csiszolópapucs.
Munkavédelmi előírások: A csiszológépeknél legfontosabb követelmény a porszennyezés csökkentése. Éppen ezért ezeket a berendezéseket úgy kell burkolni, hogy a megmunkálást végző szerszámrész (korong, szalag, henger stb.) kivételével minden burkolva legyen, és a burkolatokat úgy kell kialakítani, hogy az elszívórendszerhez csatlakoztathatóvá váljon.  A reteszelést úgy kell megoldani, hogy kikapcsolt elszívásnál vagy nyitott védőburkolattal ne lehessen elindítani a gépet. A gép elszívóhálózatba csatlakoztatásakor szűrőt, illetve darableválasztót kell beépíteni. A szalagcsiszoló gépeknél a gépkezelő állásnál a padozat síkjába olyan fémlemezt kell beépíteni, amelyik a csiszolási műveletnél a statikus feltöltődést megakadályozza.